Személyes vagy személytelen?

Az egyik workshopon felvetődött egy több, mint ezer éves kérdés, amely a keleti filozófiákban kulcsfontosságú.

A személyes Isten hitét vallók azzal érvelnek – teljes joggal -, hogy az emberi elmének elképzelni a személytelen, végtelen, ugyanakkor cselekedni képes erőt nagyon nehéz vagy éppen lehetetlen. Viszont egy megnyilvánult formát öltött Istenhez a viszony könnyebben kialakítható az emberi elme és szív energiái könnyebben kapcsolódnak hozzá.

A személytelen istenkép követői viszont azzal érvelnek, hogy bármilyen formát adsz is Istennek az az emberi elméd és értelmed korlátozásának a kiterjesztése Isten felé. Éppen ezért ennek több kára, mint haszna van.

Hogy melyiknek van igaza? Mindkettőnek és egyiknek sem. Viszont nem is ez az igazi, fontos kérdés. Hiszen, mint az egyik misztikus megfogalmazta   „Önismeret nélkül Isten csak egy mentális image”. Az önismeret alatt itt azt kell érteni, hogy megértse az ember a test, elme, lélek, világ és egy felsőbb intelligencia viszonyrendszerét és egymáshoz való kapcsolódását és működését. Ha ezen az úton indul el valaki akkor mind a személyes, mind a személytelen istenkép tökéletes az ő karakterének s ezen az úton eljuthat addig a pontig, amikor az igazi vizsgálati kérdés az életében az lesz, hogy a saját létezése személyes-e vagy személytelen? És ha ezt vizsgálja ezzel lesz képes megérteni vagy megélni az isteni minőségeket, amelyekben választ kap a kiinduló kérdésre, de nem verbálisan és nem mentálisan, hanem egzisztenciálisan. S ha ez megtörténik, akkor szabaddá válik mindenféle kérdéstől s bármilyen választ meg tud adni.

Ez a kérdés a nyugati teológiában és vallásban nem volt kérdés, mert ott erőszakkal elfojtották. Egy idő után az európai ember messze elkerülte ezt a kérdést. Keleten viszont ez a mai napig egy központi kérdés, amely megosztja a vallási közösségeket.

A Te szempontodból az igazi kérdés az önismeret. Meg kell érteni hogyan működik az elme. Ez a kulcs. Ha nem érted a saját elméd működését Isten csak egy mentális image. Ha jól megérted, akkor Isten egy élő erő és intelligencia, ami képes átáramolni rajtad és használni az elméd képességeit. Amikor megérted az elme működését akkor szabaddá válsz tőle ezáltal a te személyes énképed válik személytelenné.

Nem az a lényeg, hogy Istenen gondolkozz, hogy személyes vagy személytelen hiszen ez csak spekuláció és feltételezés, amely azt a veszélyt rejti magában, hogy azonosulsz a konklúzióddal és véleményeddel ezért megerősödik az a személyiség, ami a legnagyobb akadály az isteni minőségek megélésében. Viszont, ha a gyakorlati önkutatással vizsgálod a megismerés – megértés folyamatát, akkor túllépsz a saját személyes énképed keretein és korlátain.

A tudatosság kétféleképpen nyilvánulhat meg az emberi lényben. Áramló tudatosságként vagy birtokló tudatosságként. A birtokló tudatosság egy másik szó a személyiségre és az ahhoz kapcsolódó gondolati, mentális funkciókra. Az áramló tudatosság azt jelenti, hogy nincs egy állandó, fix nézőponttal és azonosulással rendelkező személyiség, hanem folyamatos áramlása van az intelligens energiának és abban ideiglenesen a tapasztalatoknak megfelelően megjelenik egy szükséges énkép, de a tapasztalatok lezárulásával ugyanolyan természetességgel fel is oldódik.

Szatmári L. Miklós
Rendszerszemlélet Instruktor
Író, a Dharma Mátrix alapítója