Rupert Sheldrake PhD – biológus és író, aki leginkább a morfikus rezonancia hipotéziséről ismert – A kutató szellem felszabadítása című könyvében érdekes dolgokat írt az emberi tudatosság kérdéséről. Már doktorandusz korában azt tanulta, hogy a tudomány két kérdésre abszolút nem tudja a választ. Az emberi tudat kérdése és az öröklődés, emlékezés kérdése volt az, ami sötét foltként világított a tudományban. Napjainkban ez a kérdés szintén megválaszolatlan, sőt, a tudat kérdését már két részre bontották: a könnyű és a nehéz probléma a tudattal kapcsolatban. A könnyű probléma azt jelenti, hogy miként válik az anyag tudatossá a környezetére, ami jellemző a növény és állatvilágra. A nehéz probléma ettől egy fokkal komplexebb, amikor már nem csak tudatossá válik a környezetére az élőlény, hanem megjelenik benne a szubjektum, az egyén, az elkülönült én érzete, a birtoklás kérdése.
Sajátossága az emberi elmének, hogy az elkülönült én képzete hoz létre egy olyan tudatosságot, amiben a legmeghatározóbb elem a birtoklás érzete lesz. Itt nem feltétlenül a fogyasztói társadalom által fontosnak tartott külvilág tárgyainak és pozícióinak birtoklását kell érteni. Sokkal inkább azt a életminőséget vagy tudatállapotot, amelyben a birtoklás kiterjed a testre, a gondolatokra és az érzésekre is.
Napjainkban az önfejlesztéssel és a spiritualitással foglalkozóktól gyakran halljuk az isteni tudatosság, a kitágult tudatosság, az abszolút tudatosság, stb kifejezéseket. Ezek létező és valóságos tapasztalatok és kétség kívül nagyon sok örömet és élményt okoznak az átélőjüknek. Egyedül az a nehézség, hogy nem vizsgálják ki az átélő és ki a tapasztaló. Minél intenzívebb és extatikusabb a tapasztalat annál erősebben vésődik be az egyén emlékeibe. S ha az egyén nincs tisztában az elméjének a működésével akkor ez a spirituális tapasztalat, ami rövid távon óriási élmény, hosszú távon hatalmas akadállyá válhat, hiszen megerősíti az elkülönült énérzetet.
Ezt a csapdát a gyakorlati önkutatásban (Dharma Mátrix) úgy lehet kikerülni, hogy tisztán látod az áramló és a birtokló tudatosság közötti különbséget. A birtokló tudatosság azt jelenti, hogy állandó és folyamatosnak hiszed a tapasztalót vagyis a személyes énképet, ami viszont a legnagyobb akadály az isteni valóság megélésében.
Az áramló tudatosság létállapotával a tapasztalatok s velük együtt a tapasztaló spontán, természetes módon jelenik meg és ugyanilyen módon tűnik el. Ennek megélésével a személyiség ellenállása és kontrollálási igénye már nem jelenik meg, így a test és elme az elfogadás és a befogadás állapotában létezik és nem a tapasztalatok rángatják valamilyen vágy vagy félelem által.
A birtokló tudatosság az, amikor az egyén sajátjának vél bizonyos koncepciókat, gondolatokat, teóriákat, rendszereket, tapasztalatokat. És ezt folyamatosnak véli a saját énérzetével együtt.
Az áramló tudatosságban mindezek ugyanígy megjelennek viszont ragaszkodásoktól mentesen tovább is tudnak áramolni így nem erősítik meg az elkülönült énérzetet, s ahogy megjelentek szabadon úgy tudnak eltűnni. Ezzel a létállapottal az egyén szabad marad a cselekedetek visszahatásától, amit a köznyelv és a spirituális hagyományok karmának neveznek.
Szatmári L. Miklós
Rendszerszemlélet Instruktor
Író, fordító, a Dharma Mátrix alapítója
