A kvantumpszichológia megszületésének tudományos oka az volt, hogy létrejöjjön egy olyan integrált tudomány, amely gyökeresen új nézőpontból vizsgálja az emberi tudat és tudatosság kérdését. Miért lehet ez hasznos a hétköznapokban? A kvantumpszichológia megismerése, elsajátítása, és felhasználása gyökeresen új lehetőségeket adhat a képességek fejlesztésében, a kreatív életszemlélet kialakításában, a hétköznapi félelmek, konfliktusok, és lelki problémák kezelésében.
„Miért különítjük el egymástól a külső természetet leíró fizikát, és az agy belső történéseit leíró pszichológiát?
Nem lehetne e a két diszciplínát egyetlen, az érzelem és az emlékezet jelentését kutató tudománnyá tenni?” [1]
Wigner Jenő, a Nobel díjas fizikus még évtizedekkel ezelőtt, az emlékirataiban tette fel ezt a kérdést. Megvolt rá az oka, hiszen ő egyike volt azoknak a tudósoknak (nem sokan voltak és vannak), akik elég őszinték és nyitottak voltak ahhoz, hogy beismerjék: a kvantumfizika megszületésével valami mindörökre megváltozott a tudományban. Azok az összefüggések és törvényszerűségek, melyek a kvantumvilág felfedezésével megismert az emberiség, megadják a lehetőséget, hogy gyökeresen átalakítsák szemléletmódunkat önmagunk és a Világ megértését és kapcsolatát illetően. Ehhez mindössze túl kellene lépni néhány tudományos dogmán, és megváltoztatni az alapvető szemléletmódot. Napjainkra ez a folyamat kezd kiteljesedni, és ahogy a fizika és a pszichológia integrációja megszületett, egyre több ember ismeri fel, miben és hogyan segíthet mindez számára a mindennapi életben.
A kvantumpszichológia kialakulását egyszerűen az a tény tette szükségessé, hogy „a fizikusok felismerték: lehetetlen az atomi jelenségekről kielégítő leírást adni anélkül, hogy a tudatra ne hivatkoznának” [2]. A pszichológia oldaláról pedig hozzátehetjük: a Tudatosság kérdésének tapasztalati úton való megválaszolásához, a kvantumfizika törvényeinek felhasználása nagyon hatékonyan segíthet hozzá. Ami persze eddig nem volt olyan egyszerű, mert a legtöbb tudós szerint a tudat kérdése szubjektív, és nem mérhető. Maga a pszichológia, amelynek pedig ez lenne a konkrét feladata, még az sem mer igazán ennek a kérdésnek a mélyére hatolni. A kvantumpszichológia megszületésének a tudományos oka tehát az volt, hogy létrejöjjön egy olyan integrált tudomány, amely egy gyökeresen új nézőpontból vizsgálja az emberi tudat és tudatosság kérdését.
Miért lehet ez hasznos a hétköznapokban? Erre legegyszerűbben így lehet válaszolni:
„Tudatosságod állapota a kulcskérdés, ez húzódik meg minden más mögött.”
A kvantumpszichológia megismerése, elsajátítása, és felhasználása gyökeresen új lehetőségeket adhat a képességek fejlesztésében, a kreatív életszemlélet kialakításában, a hétköznapi félelmek, konfliktusok, és lelki problémák kezelésében. Alapvetően hozzásegít egy harmonikus, békés és örömteli életminőség kialakításához.
Hogyan és mivel, képes ezt elérni? Az alapvető szemléletváltással. Új szemmel kell tekintened önmagadra, fel kell ismerni lényed azon részeit, amelyek túlmutatnak a személyiségeden. A kvantumpszichológia szerint az emberi lényt például két dimenzióban érdemes vizsgálni. S ezt nem csak elméleti megközelítésnek tekinti, hanem különböző mentális és érzelmi gyakorlatokkal rávezet arra, hogy erről saját felismeréseid szülessenek.
Létezésed egy része időbe van ágyazódva, abban születik és abban múlik el. Ez az elme, ami ebben a megközelítésben persze több réteget jelent, mint például az anyagi formád (test), a személyiséged (ego) és minden ahhoz kapcsolódó mentális jelenség (gondolatformák, eszmék elképzelések: a teljes fogalmi világ) és az érzelmi energiajelenségek összessége. Ebben van egy mag: az „én”, mely az első gondolat (vagy inkább érzet), ami megszületik, s ebből (vagy inkább ezen keresztül) születik minden más a megnyilvánult világban. Ez az ego, melynek egyik jellemzője, hogy külső hatások révén jött létre, s nem élhet a külvilág energiája nélkül. Nincs saját belső energiaforrása, ezért kénytelen a világ energiájából táplálkozni. Az ego nem más, mint a személyiség, melyet az elme hoz létre annak érdekében, hogy az Univerzumot alkotó végtelen információmintákat sajátos értelmezhető rendbe formálja. Ennek megvannak a maga örömei és törvényszerűségei, de aki csak ennek van tudatában és ebben remél boldogságot találni, az kudarcra van ítélve.
A lényed mélyebb része már az időn túl létezik, s közvetlen kapcsolatban áll a meg nem nyilvánult Valósággal, a Kvantummezővel. A Kvantum-Én (Tudat) a lényed forma nélküli valósága, s ez köti össze az időben, és az időtlenben létező dimenziókat. Teljesen más törvényszerűségek vonatkoznak rá, s ebből születik meg a valódi Boldogság, Béke és Kreativitás. Létéről azonban csak közvetlenül tapasztalati úton győződhetsz meg, ami azt jelenti, hogy éberré kell válnod. Hogy mire? A saját testi, mentális és érzelmi szokásaidra, amelyek mintegy elfedik valódi Lényed mélyebb részének áldásait.
Mindkét dimenzióinak megvannak a maga jellemzői és sajátosságai. Egy ember akkor érzi magát valódi harmóniában, ha a Kvantum- Én és a Személyiség egyensúlyba kerül, vagyis az ego hasznos „szerszámmá” válik a Tudat kezében, és nem önműködő üzemmódban funkcionál.
A két dimenzió szétválasztása nem könnyű, és nem kevés éberséget és tudatosságot kíván, azonban az a minőségi változás, amihez hozzásegíthet, mindenképpen megéri. Ha puha felületen akarsz járni és nem szeretnéd, hogy megszúrja a talpad egy tüske, akkor húzz fel egy puha bársonnyal bélelt cipőt. Ne pazarold az energiád arra, hogy megpróbálod megtisztítani az egész világot a tüskéktől. Emlékezz a régi bölcsességre, ami szerint sokkal bölcsebb és célszerűbb a szemléletmódodat megváltoztatni, mint az egész világot átalakítani. S ha megváltoztattad a nézőpontodat, meglátod, a Valóságod is megváltozik. Hiszen a Világ nem más, mint egy valódi Kvantum–Tükör.
Szatmári L. Miklós
Rendszerszemlélet Instruktor, író, fordító
[1] Wigner Jenő emlékiratai Kairosz, BP, 2002 313 oldal
[2] Wigner Jenő válogatott írásai Tipotex Budapest 2005. 359-384. oldal – Kétfajta valóság 361. oldal
