Dharma Mátrix

Az élet rendszerszemlélete

Rupert Sheldrake

A kutatószellem felszabadítása

10 inspiráló kérdés a tudomány megújításáért


410 oldal

E-könyv: 2500 Ft

Rövid leírás

Rupert Sheldrake világhírű biológus ebben a provokatív könyvben a materiális világkép „kőbe vésett” tantételeit, és azok korlátozó hatásait vizsgája. Véleménye szerint azok inspiráló kérdésekké alakítva, új lehetőségeket és felfedezéseket nyújthatnak a tudomány, s az olvasók számára egyaránt. Kiindulópontjai lehetnek a kutatószellem felszabadulásának, és a tudomány megújulásának… Csak néhány példa ezekre a kérdésekre:

Az emlékek valóban mindössze anyagi lenyomatok az agyban?
Az elme valóban az agyra korlátozódik?
A „pszi-jelenségek” valóban illuzórikusak?
A mechanikus orvostudomány valóban az egyetlen, ami működőképes?

Vélemények

2013. „Az év könyve” díj
Scientific and Medical Network

„Attól függetlenül, hogy a morfikus rezonancia megadja –e a megfelelő válaszok kereteit vagy sem, Sheldrake által vizsgált kérdések önmagukban is hasznosak. Az ellenségesség, ahogy sokan fogadták gondolatait önmagában a legjobb ajánlólevél. Nem lehet gondolatait pusztán azzal elutasítani, hogy képtelenség. El kell fogadnunk, s mindig észben is tartanunk a jelenlegi dogmák korlátozottságát. Sheldrake ebben segít nekünk, ezzel a nagyszerűen megírt, elgondolkodtató, és mindvégig izgalmas könyvvel.”
The Financial Times

„Sheldrake a tudomány tíz legerőteljesebb dogmájáról rántja le a leplet, hatalmas szolgálatot nyújtva ezzel tudománynak, emberiségnek, világnak egyaránt.”
The Independent

„Harminc évvel az első eretnek könyve után, Ruppert Sheldrake új műve – A kutatószellem felszabadítása – ismét mérföldkőnek számít. Tudományos mű még soha nem inspirált jobban.”
Deepak Chopra

Tartalomjegyzék

A fordító jegyzete
A szerző előszava
Bevezetés: A MODERN TUDOMÁNY TÍZ DOGMÁJA
Prológus: TUDOMÁNY, VALLÁS ÉS HATALOM
1. A természet valóban mechanikus?
2. Az anyag és az energia összmennyisége valóban mindig ugyanannyi?
3. A természeti törvények valóban változatlanok?
4. Az anyag valóban öntudatlan?
5. A természet valóban céltalan?
6. Valóban minden biológiai öröklődés anyagi?
7. Az emlékek valóban mindössze anyagi lenyomatok az agyban?
8. Az elme valóban az agyra korlátozódik?
9. A „pszi-jelenségek” valóban illuzórikusak?
10. A mechanikus orvostudomány valóban az egyetlen, ami működőképes?
11. Az objektivitás illúziói
12. Tudományos jövőképek
Jegyzetek
Irodalom
Tárgymutató

A MODERN TUDOMÁNY TÍZ DOGMÁJA

A „tudományos világnézet” óriási hatással van ránk, mert a tudomány sikeres ágazatai, a technológiai fejlődés, vagy a modern orvostudomány mindannyiunk életében fontos szerepet játszik. Intellektuális világunk a hatalmas tudásgyarapodás révén átalakult: megismertük az anyag legapróbb mikroszkopikus részecskéit, miközben a folyton táguló univerzumban kutakodva galaxisok százmilliárdjait is feltérképeztük.
A 21. század második évtizedére a tudomány és technológia kettőse elérte hatalmának csúcsát, egész világra ható befolyása, győzelme megkérdőjelezhetetlennek tűnik. Váratlanul mégis belső problémák feszegetik a természettudományokat. A legtöbb tudós biztosra veszi, hogy ezek a problémák idővel megoldódnak majd további, a szokásos alapelvek szerint végzett kutatások során, azonban más tudósok velem együtt úgy gondolják, hogy egy súlyosabb állapot tüneteivel állunk szemben.
Ebben a könyvben azt állítom, hogy napjainkra dogmákká szilárdult, évszázados feltevések hátráltatják a tudományt. A természettudományok jobbá válnának nélkülük: szabadabbá, érdekesebbé, és örömtelibbé.
A legnagyobb tudományos tévedés, hogy a tudomány már tudja a válaszokat – a részleteket még ki kell dolgozni, azonban az alapvető kérdések lényegileg már tisztázottak.
A jelenlegi tudomány azon az elven alapul, hogy minden valóság anyagi vagy fizikai. Csakis egyféle valóság létezik: az anyagi valóság. A tudat az agy fizikai aktivitásának a mellékterméke. Az anyag tudattalan. Az evolúció cél nélküli. Isten csak egy gondolatként létezik az emberi elmében, és így az emberi agyban.
Ezek a hiedelmek erőteljesek, és nem azért, mert a tudósok túlnyomó része kritikusan gondolkozik róluk, hanem éppen azért, mert nem elég kritikus a hozzáállásuk. A tudomány tényei kellőképpen valódiak, a tudósok által használt módszerekkel, valamint a tényeken alapuló technológiával együtt. Azonban az a hitrendszer, amely a hagyományos tudományos gondolkodást vezérli, a 19. századi világképből eredő hiedelmeken alapul.
Ez a könyv egy tudományos könyv. Célom, hogy a természettudományok kevésbé dogmatikusak és sokkal inkább tudományosak legyenek. Hiszek abban, hogy a tudományok meg fognak újulni, amikor felszabadulnak azok alól a dogmák alól, amelyek jelenleg gúzsba kötik őket.
A tudományos hitvallás
Íme a tíz alapvető hiedelem, amelyet a tudósok túlnyomó része biztosnak és megkérdőjelezhetetlennek tart:

1. Alapvetően minden mechanikus. A kutyák például komplex mechanizmusok, nem pedig saját célokkal rendelkező élő organizmusok. Még az emberek is csak „túlélőgépek”, „zörömbölő robotok” – Richard Dawkins beszédes kifejezéseivel élve -, „amelyek genetikailag programozott, számítógépszerű aggyal rendelkeznek.”
2. Minden anyag öntudatlan. Az anyagnak nincs belső élete, szubjektivitása vagy nézőpontja. Még az emberi tudatosság is csak egy illúzió, amit az agy anyagi folyamatai hoznak létre.
3. Az anyag és az energia összmennyisége állandó. (Az ősrobbanás kivételével, amikor az univerzum összes anyaga és energiája hirtelen megjelent.)
4. A természet törvényei változatlanok. Ugyanolyanok ma is, mint az idők kezdetén, és örökké így is maradnak.
5. A természet cél nélküli, és az evolúciós fejlődésnek sem célja, sem iránya nincs.
6. Minden biológiai örökség anyagi: a gének, a DNS és egyéb anyagi struktúrák hordozzák őket.
7. Az elme nem más, mint az agy tevékenysége. Mivel az agy a fejben található, következésképp az elme is a fejben helyezkedik el. Amikor ránézünk egy fára, a fa képe nem „kint” van, ahogy látszik, hanem belül az agyunkban.
8. Az emlékek az agyban lévő anyagi lenyomatok, melyek a halállal kitörlődnek onnan.
9. A megmagyarázhatatlan jelenségek, mint például a telepátia, illuzórikusak.
10. A mechanikus* orvostudomány az egyetlen, amely valóban működik.
(*a fordítók megjegyzése: A „mechanikus” jelző a nyugati, akadémiai, vagy tudományos orvostudományra utal, hiszen az a mechanikus, materiális világképen alapul. )

Ezek a hiedelmek együttesen alkotják a materializmus filozófiáját, vagy ideológiáját, amelynek központi feltételezése szerint alapvetően minden anyagi vagy fizikai, még az elme is. Ez a hitrendszer a késői 19. században vált uralkodóvá a tudományban, és mára a világ nagy részén magától értetődőnek tekintik. A legtöbb tudós nincs tudatában annak, hogy a materializmus csak egy feltételezés: egyszerűen úgy gondolnak rá, hogy az maga a tudomány, vagy a valóság tudományos szemlélete, vagy a tudományos világkép. Nem tanultak róla, és nem is kaptak esélyt a megvitatására – szinte észrevétlenül szívták magukba egyfajta intellektuális ozmózis* során. (a fordító megj.:ozmózis: átszivárgás – az a folyamat, amelyen keresztül átitatódik egyik anyag a másikkal.)
A mindennapi szóhasználatban a materializmus azt az életvitelt jelenti, amely magát teljesen az anyagi érdekeknek szenteli, azaz belefeledkezik a gazdagság, birtoklás és luxus gondolatába. Ezt a szemléletet kétségtelenül támogatja az anyagelvű filozófia, ami tagadja bármiféle spirituális valóság vagy nem anyagi cél létezését. Ebben a könyvben azonban én a materializmus tudományos tételeivel foglalkozom, nem pedig azoknak az életmódra gyakorolt hatásaival.
A radikális szkepticizmus szellemében/jegyében ezt a 10 tantételt 10 kérdéssé alakítom. Teljesen új távlatok nyílnak meg, ha egy széles körben elfogadott feltevést egy kutatás vagy felfedezés kezdetének tekintünk, nem pedig megkérdőjelezhetetlen igazságnak. Például az a feltételezés, hogy a természet gépies vagy mechanikus, kérdéssé alakul: „A természet valóban mechanikus?”. Az a feltételezés, amely szerint az anyag öntudatlan, kérdésként „Az anyag valóban öntudatlan ?” formában jelenik meg. És így tovább.
A prológusban áttekintjük a tudomány, vallás és hatalom viszonyát és kölcsönhatásaikat, majd 10 fejezetben megvizsgálom az egyes dogmákat. Mindegyik fejezet végén megtárgyaljuk, hogy miért fontos az adott téma, és hogyan befolyásolja az életvitelünket. Felteszek továbbá néhány kérdést, hogy az olvasó, aki barátaival vagy kollégáival meg akarja vitatni a témát, kapjon néhány hasznos kiindulópontot. Minden fejezet egy összefoglalással zárul.

DOGMÁK, HIEDELMEK ÉS A KÉRDEZÉS SZABADSÁGA

A fennálló hiedelmek megkérdőjelezése nem tudományellenes, hanem éppen hogy ez a tudomány legfontosabb jellemzője. A tudomány kreatív szívében lakik a nyitott elmével feltett kérdések szelleme. Ideális esetben a tudomány egy folyamat, nem pedig pozíció vagy hitrendszer. Tudományos fejlesztések akkor történnek, amikor a tudósok szabadnak érzik magukat ahhoz, hogy új kérdéseket tegyenek fel és új elméleteket gyártsanak.
Thomas Kuhn tudománytörténész A tudományos forradalmak struktúrája (1962) című meghatározó könyvében azt írta, hogy a „normális” tudomány egyes szakaszaiban a tudósok nagy része a valóság egy modelljét és a kérdésfeltevésnek egyazon módját fogadja el, vagy ahogyan a szerző fogalmazott, ugyanazt a paradigmát tartják igaznak. Az uralkodó paradigma meghatározza, hogy milyen jellegű kérdéseket tehetnek fel a tudósok, és hogyan lehet azokat megválaszolni. A normális tudomány e keretek között működik, és a tudósok általában minden olyan dolgot, ami nem illik a keretbe, elvetnek vagy megmagyaráznak. A rendellenesnek tekintett tények (anomáliák) addig halmozódnak, amíg be nem következik egy krízis. Forradalmi változások akkor történnek, amikor a kutatók átfogóbb elméleti- és gyakorlati keretrendszerek felé nyitnak, és képesek olyan tényeket is beemelni, amelyeket előzőleg anomáliának elvetettek. Majd amikor eljön az ideje, az új paradigma lesz a „normális” tudomány újabb fázisának az alapja.
Kuhn segített abban, hogy jobban odafigyeljünk a tudomány társadalmi aspektusára és emlékeztetett minket arra, hogy a tudomány közösségi tevékenység. A tudósokra is vonatkoznak a társadalmi élettel járó kötelezettségek, befolyásolja őket a csoportnyomás és a csordaszellem, és szükségét érzik annak, hogy megfeleljenek a csoportnormáknak. Kuhn érvelése nagy részben a tudomány történetén alapul. Tudományszociológusok továbbvitték Kuhn gondolatait, és a jelenlegi tudományos gyakorlatot tanulmányozva megvizsgálták, hogy a tudósok mily módon alakítják ki támogatói hálózatukat, hogyan használják a forrásokat és az eredményeket hatalmuk és befolyásuk növelésére, valamint hogyan versenyeznek a támogatásokért, a hírnévért és az elismertségért.
Bruno Latour Akcióban a tudomány: hogyan kövessük a tudósokat és a mérnököket a társadalomban (1987) e hagyomány egyik legbefolyásosabb tanulmánya. Latour megfigyelte, hogy a tudósok rutinszerűen különbséget tesznek a tudás és a hit között. Saját szakmai csoportjukban a tudósok ismerik a tudományos szakterületük keretein belül tárgyalt jelenségeket, míg a hálózaton kívülieknek csak torz hiedelmeik vannak a témáról. Amikor a tudósok a csoportjukon kívüli emberekre gondolnak, gyakran csodálkoznak, hogy azok hogy lehetnek még mindig annyira irracionálisak:
„A tudósok sötét képet festenek a laikusokról: néhány elme felfedezi a valóság mibenlétét, míg az emberek túlnyomó részének irracionális elképzelései vannak, de legalábbis társadalmi, kulturális és pszichológiai tényezők foglyaiként csökönyösen ragaszkodnak idejétmúlt előítéletekhez. Az embereket előítéleteik börtönében tartó tényezők kiiktatása jelentené az egyetlen üdvös megoldást ebben a helyzetben. Ha ez sikerülne, mindenki azonnal a tudósokéhoz hasonló tiszta elmével bírna – minden további hűhó nélkül, ráadásul ingyen. Mindenkiben él egy tudós, aki alszik és addig nem is fog felébredni, amíg a társadalmi és kulturális feltételek nem adottak.”
A „tudományos világkép” hívei számára mindössze arra van szükség, hogy az oktatás és a média segítségével népszerűsítsük a tudomány megértését.
A 19. század óta a materializmusban való hit terjesztése jelentős sikereket könyvelhet el: emberek milliói tértek meg és lettek ennek a „tudományos” nézetnek a hívei annak ellenére, hogy nagyon keveset tudnak magáról a tudományról. Ezek az emberek a „Tudomány Egyháza”-nak, vagy a „tudományosság vallásának” elkötelezett hívei, ahol a tudósok a papok. Ezt az attitűdöt a Wall Street Journalban az alábbi gondolatokkal erősítette meg egy ateista laikus, a híres Ricky Gervais, 2010-ben, ugyanabban az évben, amikor szerepelt a Time magazinban „a világ 100 legbefolyásosabb embere” listáján. Gervais előadóművész, nem tudós vagy eredeti gondolkodó, de kölcsönveszi a tudomány hatalmát, hogy alátámassza ateizmusát:
„A tudomány az igazságot keresi. Nem kirekesztő. Megfejti a dolgokat – legyenek azok jók vagy rosszak. A tudomány alázatos. Tudja, amit tud, és azt is tudja, amit nem tud. A következtetéseit és meggyőződéseit szilárd bizonyítékokra alapozza. Olyan bizonyítékokra, amelyeket szüntelenül aktualizál és fejleszt. Nem sértődik meg, amikor új tények merülnek fel. Magához öleli a tudás testét. Nem ragaszkodik középkori gyakorlatokhoz pusztán a hagyomány miatt.”
Gervais idealizált tudományszemlélete a tudománytörténet és a tudományszociológia kontextusában reménytelenül naiv. A tudósok szerinte nyitott gondolkodású igazságkeresők, nem közönséges emberek, akik pénzügyi támogatásért és hírnévért versengenek, kortársaik csordaszellemét követik, valamint előítéletek és tabuk kötik őket gúzsba. Bármennyire is naivnak tűnik, én a szabad kérdezés és vizsgálat gondolatát komolyan veszem. Ez a könyv olyan kísérlet, amelyben ezt magán a tudományon alkalmazom. Azáltal, hogy feltételezéseket kérdésként fogalmazok meg, azt szeretném kitalálni, hogy mi az, amit a tudomány valóban tud, s mi az, amit nem. Megvizsgálom a materializmus tíz központi doktrínáját a szilárd bizonyítékok és az utóbbi idők felfedezéseinek a fényében. Feltételezem, hogy a valódi tudósok nem érzik majd magukat megtámadva, amikor új tények merülnek fel, és nem fognak ragaszkodni a materialista világnézethez csak azért, mert az hagyományos.
Azért írtam ezt a könyvet, mert a kérdezés szelleme mindig is felszabadította a tudományos gondolkodást a szükségtelen korlátok alól, akár kívülről, akár belülről tették fel a kérdéseket. Meggyőződésem, hogy a természettudományok – minden sikerük ellenére – elavult hiedelmek csapdájában vergődnek.