Dharma Mátrix

Az élet rendszerszemlélete

Az ébredés és tudatosság fontossága

„Honnét vagy hát olyan biztos abban, hogy mindaz, amit érzéked és értelmed segítségével ébrenlétedben valóságosnak tartasz, az tényleg valóság; attól az állapottól függetlenül, amelyben éppen vagy? Mert lehet, hogy rád tör egy olyan állapot, amely az ébrenlétedhez úgy viszonyul, mint az ébrenléted az alváshoz, s így ébrenléted hozzá képest alvás csupán! És ha eljön ez az állapot, megbizonyosodhatsz arról, hogy minden, amit értelmeddel elgondoltál, csak a fantázia üres játéka volt.”[1]  –Al- Ghazalij

A fenti sorokat több mint 800 éve írta az iszlám misztika egyik legkiemelkedőbb alakja. Tökéletes példájaként annak, hogy az emberi szellemi ébredésének gondolata egyáltalán nem újdonság. A lehető legkülönbözőbb kulturális hátérből érkező gondolkodók, bölcsek, misztikusok, és próféták már évezredek óta próbálják megvilágítani azt a tényt, hogy az emberi létezéssel, különösen az emberi elme működésének sokkal magasabb szintű lehetőségei vannak, mint amiben jelenleg élünk. Ennek az üzenetnek univerzális metaforája az ébredés.

Ezért néhány embert szentté avattak, de olyan is volt, akit meggyilkoltak a történelem folyamán. Minden próféta vagy misztikus az adott kor nyelvén, a fent említetten kívül sokféle más szimbólummal fogalmazta meg, de a lényeg mindig ugyanaz volt. Az egyén és az emberiség létezését túlságosan a programozott, kondicionált elme dominanciája határozza meg, holott a létezésben lehetősége van sokkal mélyebb tudatállapotok átélésére, s egy gyökeresen más minőségű élet megvalósítására.

Ha csak futólag áttekintjük a spirituális vagy vallási hagyományokat, ez mindig visszatérő jelenség. A Koránban, az iszlám szent könyvében például ezt olvashatjuk „Az emberek alszanak, s csak a halállal ébrednek fel. [2] Az ősi indiai szent könyvek a Védák azt mondják, hogy a világ maja, vagyis illúzió. G. I Gurdjieff, a híres misztikus azt mondta, hogy az emberek gépek, amelyek mindössze a külső hatásokra reagálnak, mindaddig, amíg tudatossá nem válnak. Jézus úgy fogalmazott, hogy az emberek „nem tudják, mit cselekednek.”. Napjaink tudománya arra a következtetésre jutott, hogy az ember agyi kapacitásának csak néhány százalékát használja. A megfogalmazás tehát koronként és kultúránként változott, de mindig ugyanarra a jelenségre utalt.

Ha egy kicsit is képesek vagyunk őszintének lenni önmagunkhoz, akkor beismerhetjük, felbecsülhetetlen mélységű igazságok rejlenek a fenti kijelentésekben. Elég, ha csak végig tekintünk az emberi történelem, különösen az elmúlt évszázad eseményein. Véres háborúk és értelmetlen pusztítás végtelen sorát látjuk. Természetesen a modern tudomány mindig megmagyarázza ezt nagyon szépen felépített elméletekkel, hogy a harc és a küzdelem a természet rendje, vagy az emberi természet része az agresszió és konfliktus.  Azonban ezek a válaszok ellentmondanak a világ misztikus és spirituális bölcsességeinek. Ott ugyanis azt mondják, hogy az embereknek egyáltalán nem kellene így viszonyulnia egymáshoz és környezetükhöz. Csak a saját elméjük természetének, vagyis a bennük élő félelmek vágyak, meg nem értése okozza a szenvedést. Ahogy Ramana Maharshi a 20. század egyik legnagyobb alakja költői szépséggel megfogalmazta:

„A legbiztosabb módja annak, hogy az ember megnehezítse előre jutását, ha valaki a sikertelenség félelmével és addigi eredménytelenségeinek gondolatával terheli meg elméjét.  Az ember legnagyobb tévedése, ha azt gondolja, hogy ő a természetétől fogva gyenge vagy rossz. Minden ember igazi természete isteni és erős. Ami benne gyenge vagy rossz, az csak szokásaiban, vágyaiban és gondolataiban rejlik, de nem benne magában!”

Annak a törvényszerűségnek a felismerése kell, hogy megjelenjen benned, ami egybeesik a misztika évezredes bölcsességével és a mindenki számára elérhető tapasztalattal: amíg az Egyénben konfliktus van addig a világban is lennie kell, hiszen a „külvilág” a belső világ megtestesülése. A valódi belső béke pedig mindaddig elérhetetlen, amíg valaki csak a programozott elme által dominált tudatállapotban létezik és csak néha, véletlenszerűen ébred rá a tudatának mélységeire.

Ennek fényében számodra is megvilágosodik a következtetés: csak a tudatosságod állapotában bekövetkező változás által megjelenő Béke jelentheti a megoldást mindenre. Legyen az életed aktuális problémájának megoldása vagy céljaid örömteli és harmonikus megvalósítása, esetleg a szélesebb értelemben világ társadalmi, vagy környezeti helyzetének jobbá tétele. Ha tudatára ébredsz a saját kondicionált gondolkodásmódodnak és kilépsz a gondolati funkció túlműködése általi valóság korlátozott keretei közül, akkor teljesen új lehetőségekkel, színekkel gazdagodik életed, valamint képes leszel a globális ébredésben részt venni.

Ehhez mindössze az Elme működését és természetét kell a megfelelő módon kutatni, és megérteni. Így az ember „szokásaiban, gondolataiban, s vágyaiban” rejlő „gyenge és rossz” önmagától feloldódik. Helyette megjelenik az Elme és Tudatosság természetes, szabad mozgása, áramlása, aminek eredményeképpen immár magadra vonatkoztatva is megérted mit értett a maharishi azalatt, hogy

Minden ember igazi természete isteni és erős.”

Szívből kívánom ennek átélését és megvalósulását mindenkinek!”

 

[1] Al-Ghazalij: A tévelygésből kivezető út – Mikes Inertnational – Haga – 2003 – 6. oldal

[2] Idézi: Al-Ghazalij: A tévelygésből kivezető út – Mikes Inertnational – Haga – 2003 –

  1. oldal

 

Dharma Mátrix

Fedezd fel az élet misztikus jelenségeit, melyekkel rejtetten telítve van a mindennapi élet.  Szabadítsd fel kutatószellemed, s érzékenyebb érzékeléseddel alkoss egy békésebb, harmonikusabb világot! Önmagad örömére, mások hasznára.

Kategóriák
E-könyv ajánló